A darvak vándorlásának eddigi megfigyelései alapján azt mondhatjuk, a legészakabbi terület, ahol kivárták a tavasszal visszavonulásra legalkalmasabb időt, a Duna-delta volt, Szerbia, a Vajdaság területe. Előfordult néhány kisebb csapat ettől följebb is, nálunk, de nagy létszámban eddig nem volt jellemző. Minden bizonnyal az élelmiszerbőségnek és az éjszakázásra alkalmas sekély vizes területeknek köszönhető, hogy 2011-12 telén sokkal több darut figyeltek meg a két legnagyobb hazai pihenőhelyen, Hortobágyon és a Szeged közeli Kardoskúton. Amíg nem fagy be a víz, elegendő a táplálék mennyisége és biztonságos a használt éjszakázóhely, nem vonulnak tovább, illetve ha a hideg szorítása miatt lejjebb is kényszerülnek, amint újból lehetséges, visszatérnek a korábban használt területre. Mivel a darvak csapatosan vonulnak, nem elszigetelt egyedekről van szó, hanem több ezres, akár több tízezres létszámról.

Több mint húsz éve már annak, hogy az első színes gyűrű felkerült a Finnországban költő darvak egyikére, azóta már több mint kétezer adatot sikerült rögzíteni az ilyen módon jelzett darvakról. Ez a jelölési mód nagymértékben előmozdította a darvak vonulási útvonalának minél jobb feltérképezését. Az első gyűrűs daru, ami hazánkban megkerült, még csak hagyományos alumínium gyűrűvel volt ellátva. 1972. augusztus 7-én jelölte meg e madarat Oulu közelében Seppo Koivisto és 1989. november 1-én (!) elpusztulva találták Újszentmargita-Bödönhát térségében.

A rákövetkező évben vette kezdetét a darvak színes gyűrűvel történő jelölése. Ez a módszer egy nemzetközi egyeztetés részeként egész Európában egységes módszerrel történik, így ezt a kutatási módszert mindkét vonulási útvonalon alkalmazzák. A darvak tibio-tarsusára 3 színből álló kombinációkat tartalmazó gyűrű kerül. A bal lábán a nemzeti kód, a jobbon pedig az egyéni kód található. A kb. 6 cm-magas gyűrű jó látási körülmények esetén teleszkóp távcsővel (30-40-szeres nagyítás) akár több száz méterről is leolvasható, ennek köszönhetően nem kell a madarat befogni az azonosításához. 1990 júliusában Arto Miikkulainen és Jouko Alhainen a daru ilyenfajta jelölésének úttörői a Finnország déli részén található Tammela település közelében M23998 sorszámú sárga-sárga-sárga/sárga-kék-sárga kódú gyűrűvel megjelölték az első darut. Már ez az egy madár is minden eddigi gyűrűs jelölésnél több adattal szolgált, hiszen nyolc éven keresztül pontosan 20 különböző helyen figyelték meg. És egyben igazolta is, hogy úgy a módszernek, mint a darvak vonulás-kutatásának van jövője és sok új információt szerezhetünk róluk. Az első évben ezt a darut a feltételezett vonulási útvonalán senkinek nem sikerül észlelni, viszont a következő nyáron a fészkelő helytől nem messze újra előkerült. Majd 1992-ben a telet Franciaországban Montier-en Der, Haute-Marne térségében töltötte. Itt egészen március közepéig időzött, ezután áprilisban újra Tammela térségében tűnt fel ezzel igazolva, hogy a fiatal, ivaréretlen egyedek is visszamehetnek a költőhelyükre. 1995-ig csak Finnországban figyelték meg szinte mindig Tammela és Forssa közelében, viszont ebben az évben előkerült hazánkban is ugyanabban a térségben, ahol az elpusztult alumíniumgyűrűs egyedet is találták. Ezt követően még egyszer, 1997-ben szintén ezen a környéken sikerült megfigyelni, majd 1998-ban utolsó megfigyelését a két gyűrűzője a kikelési helye közelében rögzítette.

Természetesen ezalatt a nyolc év alatt újabb példányokra került ilyen gyűrű, így hamar elfogyott a „nagy sárga” nemzeti kód sorozata és újabbakat kellett bevezetni, így a sárga-piros-sárga, vagy a sárga-fekete-sárga, újabban pedig a sárga-sárga-fehér és hasonló kódok következtek. Egy-egy ilyen sorozattal és a hozzá kapcsolható egyéni kóddal több, mint 100 madarat lehet megjelölni. Idén mégis elérkezett a nagy pillanat, amikor már újra vissza kellett térni a „nagy sárga” nemzeti kódhoz, ami már nem egy nagy sárga gyűrűből, hanem három kisebb sárgából áll. A darvak általában 15-20 évig élnek, így gyakorlatilag nulla az esélye annak, hogy két egyforma kóddal ellátott daru találkozzon vándorútja során, vagyis nagyjából van a világon közel 1000 ilyen módon megjelölt madár. Egyre többen kapcsolódnak be a gyűrűk leolvasásába is, így az adatok is egyre nagyobb számban érkeznek be, és néhány éve a technika fejlődésének köszönhetően már műholdas nyomkövetővel ellátott darvak is újabb titkokat fednek fel, és újabb rejtélyeket szolgáltatnak a daru vonulásának megértéséhez.

Ezen az őszön két „rekord” is megdőlt a daruvonulás terén Hortobágyon. Az egyik a korai érkezésük volt, hiszen már szeptember végén annyi daru tartózkodott a pusztán, mint máskor október első felében szokott. Ez a korai érkezés két tényezőnek is betudható. A daru költési területe minden évben egyre délebbre húzódik, idén már Lengyelország közepénél észlelték. Mivel egyre több madár költ a Baltikumban, az első komolyabb őszi hidegfronttal megérkeznek hozzánk. Ezt alátámasztja a színesgyűrűs és műholdas vonulás-kutatás is. Szeptember elején még nem lehetett a darvak közt Finnországban jelölt példányokat látni, majd október elején előbb sok Észtországban megjelölt madár került szem elé. A Horsman névre keresztelt Finnország délnyugati részén, Vuonos térségében műholdas adóval ellátott daru a korai érkezők között volt. Október 2-án még Ukrajna északi részén tanyázott, majd rá két napra már a Hajdúszoboszlótól nyugatra található kukoricatarlók egyikén táplálkozott, és az Elepi-tavakon éjszakázott. A Finnországban jelölt madarak megkerülése október 10-e után ugrott meg. A korai daruvonulásban szerepet játszó másik tényező azoknak az erős, ismétlődő hidegfrontoknak az érkezése, amikkel könnyedén áttelepülhettek őszi állomásukra a darvak.


A darvak őszi vonulásának egyik leglátványosabb része, amikor útjukat megszakítva néhány hetes, esetleg hónapos pihenőt tartanak. Európában az egyik legnagyobb pihenőállomásuk Hortobágy, és mivel ilyenkor több tízezer a darucsapatok létszáma, az esti éjszakázóhelyre való behúzásuk figyelemmel kísérése könnyen alakítható szép élményeket nyújtó kirándulássá. Idén Hortobágy térségében a Balmazújváros közeli Virágoskúti-halastó és a Nagyhegyes közeli Elepi-tó ad a legtöbb darunak éjszakázóhelyet. A program és a daru növekvő népszerűségének köszönhetően sajnos idén is többször találkoztunk a pusztán ténfergő, egy-egy jó fotó reményében csapatokat felriasztó kirándulókkal, azonban bízunk benne, hogy idővel a darvak fotózásának és látványának a vágya kiegészül a természetjárás szabályainak ismeretével is.

A Finnország nyugati és középső részein található gyülekezőhelyeken már nagyobb csapatok is megfigyelhetők és az ottani éjszakázó helyeken nem ritkák a több ezres madárseregek (Vaasa 5200 pd). Szeptember 10-i adatok alapján Pekka Mustakallio rekord mennyiségű gyülekező daruról számol be a Dél-Nyugat finnországi Isosuo-Puurijärvi Nemzeti Parkban található éjszakázóhelyről (3540 pd). A most aratott gabona utáni tarlókon is lehet találkozni kisebb-nagyobb csapatokkal, olykor akár 5-600 példány is táplálkozik ezeken a helyeken. Az ilyen mezőgazdasági földek jó alkalmat nyújtanak a színes gyűrűs madarak megkeresésére is. Így például szeptember egy Pietarsaari közelében található gabonatarlón 11 színes gyűrűs madár került elő, amiből kettő idei jelölésű volt. Szeptember 5-én, Finnország déli részén Espoo, Laajalahti térségében gyülekező darucsapatban egy kanadai darut (Grus canadensis) sikerült észlelnie Joonatan Toivanennek.

A madár akkor hagyta el Finnország területét és az észtországi gyülekezőhelyek egyikén a Harjumaa megyei Kiia település közelében újra előkerült, ahol azóta többször is megfigyelték. Az, hogy az Észtország keleti felén található gyülekezőhelyek felé vette az irányt, tovább növeli az esélyét annak, hogy hazánkban is megjelenik a kanadai daru. Addig azonban még hosszú út vár erre a madárra is, és a színes gyűrűs és műholdas megfigyelések alapján akár Ukrajna vagy Románia térségében található útvonalak egyikét is választhatja, ezzel elkerülve a hortobágyi, vagy kardoskúti gyülekezőhelyeket.

A Svédországban költő darvakkal hazánkban csak ritkán találkozhatunk, mégis érdemes az ottani gyülekezőhelyek madárforgalmát is figyelemmel kísérni. A Kvismaren-tó környezetében már 11530 daru éjszakázik (szept. 12). Számuk augusztus 15 óta folyamatosan emelkedik a kezdeti 2500 példányról. Talán az egyik legismertebb és legjobban kiépített daru megfigyelőhely Hornborg közelében található, ahol augusztus végén még csak 1200 madár, majd szeptember 8-án már 2830 daru gyűlt össze és éjszakázott. Hazánkban várhatóan szeptember végén, október elején érkeznek nagyobb darucsapatok, de a mostani időjárási tendenciát és az egyre inkább komoly tényezőként jelentkező változó klimatikus hatásokat figyelembe véve elég merész dolog bármilyen időpont jóslásába bocsátkozni.

Az augusztus az északi darvászok életében a „szezon” végét jelenti, a délebbre élőknek pedig, így nekünk is lassan-lassan a kezdetét. A darufiókák színes gyűrűs jelölése ebben az évben is folytatódott. A gyűrűket a még röpképtelen, de már majdnem teljesen kifejlődött fiókák lábára helyezik, ekkor lehet ugyanis elfogni őket, viszont mivel a csűd fölé kerülnek, fontos, hogy a csontozatuk már kialakuljon addigra, így nem sérülnek az ízületek, valamint ez biztosítja, hogy a jelölés látható legyen. A velünk kapcsolatban álló finn madarászoknak idén is sikerült műholdas adót szerelniük az egyik fiókára, így még több adatot kaphatunk majd a vonulásról. A Daruvédelmi Munkacsoport egyik tagja, Konyhás János ismét részt vett a tavasztól nyár végéig tartó finnországi területbejárásokon és gyűrűzésen, ősztől pedig itthon folytatja tovább megfigyeléseit. A színes gyűrűs megfigyelők figyelmébe ajánljuk, hogy ismét van nagy sárga finn nemzeti kód, azaz idén lehet fiatal egyedekkel találkozni, amiknek bal lábán csak sárga gyűrű található. A képen Pehr-Erik Anderson finn gyűrűző látható egy általa gyűrűzött fiatal daruval.

Ugrás a lap tetejére...